Evezés a Majnán – amikor a természet átírja a terveket

Új útvonal, új kaland

Az idei nyári vízitúránk az utolsó pillanatban új irányt vett. Az Ajtósi Dürer Cserkészcsapattal eredetileg az Unnersdorf–Unterleiterbach közötti, 13 folyamkilométeres szakaszt terveztük végigevezni, de néhány nappal az indulás előtt a Majna alacsony vízállása miatt lezárták azt a részt.

Gyorsan új tervet készítettünk: Michelau és Hausen között szálltunk vízre. Hamar kiderült, hogy jól döntöttünk. A duzzasztásnak köszönhetően itt elegendő víz volt a kenuknak, a két átemelés pedig csak még izgalmasabbá tette a túrát.

Július 12-én, vasárnap tizennégy kenuba és kajakba a közel negyvenen szálltunk be. A cserkészek mellett családtagok, barátok és kalandvágyó kisgyerekes családok is velünk tartottak.

Mindenki megtalálta a helyét

A nagy létszám miatt három csoportban haladtunk. Elöl a cserkészek eveztek, akik igazi felfedezőként keresték a legjobb kikötőhelyeket. Jó volt látni, hogy a 10–14 éves magyar kamaszok már önállóan evezték végig a túrát, miközben hajóikat a 17–19 éves őrsvezetőik irányították.

Középen a családos hajók haladtak, így a kisebb gyerekek végig kapcsolatban maradhattak egymással, hátul pedig három tapasztalt „veterán” kenu zárta a sort, készen arra, hogy segítsen, ha szükség lenne rá.

Fürdőtó és sekély víz

Alig egy kilométer után máris következett az első átemelés: a kenukat kis kocsikra tettük, és fél kilométeren át toltuk őket a duzzasztógát mellett. A ki- és beszállás közben természetesen senki sem hagyta ki a lehetőséget egy gyors pancsolásra.

Nem sokkal később egy eldugott öblön keresztül beeveztünk egy fürdőtóra. Közel egy órát töltöttünk itt: volt, aki úszott, más a büfét kereste fel, a gyerekek pedig szinte ki sem akartak jönni a vízből.

A második átemelés után azonban a folyó megmutatta a másik arcát. Egy hosszabb szakaszon olyan sekély volt a víz, hogy többször ki kellett szállnunk, és a kavicságyon átvontatni a hajókat.

Kalóztámadás a Majnán!

Amikor végre ismét mélyebb lett a víz, új lendülettel ragadtuk meg az evezőket.

Egészen az első kalóztámadásig.

A lapátokból hirtelen vízágyú lett, és pillanatok alatt csorgott mindenki hátán a víz. A csata után persze gyorsan békét kötöttünk: több kenut összekapaszkodtattunk, csorogtunk a folyóval, közben új vízi csatakiáltást tanultunk, sőt néhányan saját rigmusokat is kitaláltak.

Jó társaságban gyorsabban telik az út

A vízierőmű előtti lassú folyószakasz már próbára tette az izmokat, de végül mindenki sikeresen célba ért. Amíg a sofőrök visszamentek az autókért, mi felfedeztünk még egy fürdőtavat, ahol egy utolsó csobbanással zártuk a napot.

A természet ugyan átírta az eredeti terveinket, de végül egy olyan túrán vettünk részt, amelyben minden benne volt, amit egy cserkészprogramtól várhatunk: közös munka, önállóság, játék, nevetés, fürdőzés és egy jó adag kaland.

Gyertek el megint a nürnbergi magyar cserkészekkel!

Paddeln auf dem Main – wenn die Natur andere Pläne hat

Neue Strecke, neues Abenteuer

Unsere diesjährige Sommer-Kanutour nahm buchstäblich in letzter Minute eine andere Richtung. Eigentlich wollten wir den 13 Flusskilometer langen Mainabschnitt zwischen Unnersdorf und Unterleiterbach mit der Ajtósi Dürer Pfadfindergruppe befahren. Wenige Tage vor dem Start wurde dieser Abschnitt jedoch wegen des niedrigen Wasserstands des Mains für den Bootsverkehr gesperrt.

Also musste schnell ein neuer Plan her: Wir setzten unsere Boote zwischen Michelau und Hausen ins Wasser. Schon bald stellte sich heraus, dass dies die richtige Entscheidung war. Dank der Staustufen gab es auf diesem Abschnitt genügend Wasser für unsere Kanus, und die beiden Umtragestellen machten die Tour sogar noch abwechslungsreicher.

Am Sonntag, dem 12. Juli, gingen schließlich fast 40 Teilnehmerinnen und Teilnehmer in vierzehn Kanus und Kajaks an den Start. Neben den Pfadfindern waren auch Familienangehörige, Freunde und mehrere Familien mit kleinen, abenteuerlustigen Kindern dabei.

Jeder fand seinen Platz

Aufgrund der großen Teilnehmerzahl fuhren wir in drei Gruppen. Vorne paddelten die Pfadfinder, die als echte Entdecker nach den besten Anlegestellen Ausschau hielten. Besonders schön war zu sehen, wie die 10- bis 14-jährigen ungarischen Jugendlichen die gesamte Strecke selbstständig meisterten, während ihre 17- bis 19-jährigen Gruppenleiter die Boote steuerten.

In der Mitte fuhren die Familienboote, sodass die jüngeren Kinder unterwegs miteinander in Kontakt bleiben konnten. Den Abschluss bildeten drei erfahrene „Veteranen”-Kanus, die jederzeit bereit waren zu helfen, falls Unterstützung nötig sein sollte.

Badesee und flaches Wasser

Schon nach knapp einem Kilometer erreichten wir die erste Umtragestelle. Die Kanus wurden auf kleine Transportwagen geladen und rund 500 Meter an der Staustufe vorbeigeschoben. Beim Ein- und Aussteigen ließ sich natürlich niemand die Gelegenheit entgehen, sich im kühlen Wasser kurz zu erfrischen.

Wenig später entdeckten wir durch eine versteckte Bucht einen Badesee. Fast eine Stunde verbrachten wir dort: Einige schwammen ausgiebig, andere stärkten sich am Kiosk, und die Kinder wollten am liebsten gar nicht mehr aus dem Wasser kommen.

Nach der zweiten Umtragestelle zeigte der Main dann seine andere Seite. Auf einem längeren Abschnitt war das Wasser so flach, dass wir mehrfach aussteigen und unsere Boote über das Kiesbett ziehen mussten.

Piratenangriff auf dem Main!

Als das Wasser endlich wieder tiefer wurde, griffen wir mit neuer Energie zu den Paddeln.

Zumindest bis zum ersten Piratenangriff.

Plötzlich wurden aus den Paddeln regelrechte Wasserkanonen, und innerhalb weniger Augenblicke war niemand mehr trocken. Nach der Wasserschlacht schlossen wir natürlich schnell wieder Frieden: Mehrere Kanus wurden miteinander verbunden, wir ließen uns gemeinsam mit der Strömung treiben, lernten einen neuen Schlachtruf für unsere „Flotte”, und einige dichteten sogar eigene Reime dazu.

In guter Gesellschaft vergeht die Zeit wie im Flug

Der ruhige Flussabschnitt vor dem Wasserkraftwerk verlangte unseren Armen noch einmal einiges ab, doch schließlich erreichten alle Boote sicher das Ziel. Während die Fahrer die Autos holten, entdeckten wir noch einen weiteren Badesee und beendeten den Tag mit einem letzten Sprung ins Wasser.

Die Natur hatte unsere ursprünglichen Pläne zwar geändert, doch am Ende erlebten wir genau das, was eine gelungene Pfadfinderaktion ausmacht: Teamarbeit, Selbstständigkeit, Spiel, Lachen, Badespaß und jede Menge Abenteuer.