Fények az erdő mélyén – magyar gyerekekkel ünnepeltünk
DE – Deutsche Version unten
A decemberi erdő már alkonyatkor magába zárta a csapatot. A ködben sejtelmesen világítottak a zseblámpák, a fenyőfák halkan susogtak, miközben a nürnbergi magyar cserkészek elindultak az erdei karácsony helyszíne felé. A lépések nesze, a nevetés és a sötétedő ösvény egyszerre tette izgalmassá és ünnepivé az utat a Schwarzach szurdoka felé.
Útközben a 16-18 éves őrsvezetők irányításával rövid megállók, beszélgetések és tanulás kísérték a kirándulást. A gyerekek figyeltek egymásra, segítették a kisebbeket, és észrevétlenül tanulták meg, mit jelent együtt haladni az erdőben – és az életben is.
A barlangban forró tea és sütemény járt kézről kézre. Aztán elérkezett az este legcsendesebb pillanata. A fényekkel díszített sziklafalak között egy karácsonyi történet elevenedett meg. Az árnyjáték után közös éneklés, ima, majd a Magyar Himnusz zárta az estet és az évet. Ebben különleges órában a barlang lakója, a denevér is nyugodtan alhatott.
Az erdei karácsony nem volt hangos, nem volt hosszú, és nem volt sietős. Volt viszont közösségi élmény, figyelem és meghittség. Így zárta az évet az Ajtósi Dürer Cserkészcsapat: egyszerűen, természetben, együtt.
Lichter tief im Wald – Wir haben mit ungarischen Kindern gefeiert
Schon in der Dämmerung schloss der Dezemberwald die Gruppe in sich ein. Im Nebel leuchteten die Taschenlampen geheimnisvoll, die Kiefern rauschten leise, während sich die ungarischen Pfadfinder aus Nürnberg auf den Weg zum Ort der Waldweihnacht machten. Das Knirschen der Schritte, das Lachen und der immer dunkler werdende Pfad machten den Weg zum Schwarzachklamm zugleich spannend und feierlich .
Unter der Leitung der 16-18-jährigen Sippenführer begleiteten kurze Stopps, Gespräche und gemeinsames Lernen die Wanderung. Die Kinder achteten aufeinander, halfen den Jüngeren und lernten ganz nebenbei, was es bedeutet, gemeinsam voranzugehen – im Wald und im Leben.
In der Höhle gingen heißer Tee und Gebäck von Hand zu Hand. Dann kam der stillste Moment des Abends. Zwischen den mit Lichtern geschmückten Felswänden wurde eine Weihnachtsgeschichte lebendig. Nach dem Schattenspiel folgten gemeinsames Singen, ein Gebet und zum Abschluss des Abends und des Jahres die ungarische Nationalhymne. In dieser besonderen Stunde konnte auch der Bewohner der Höhle, die Fledermaus, ruhig weiterschlafen.
Die Waldweihnacht war nicht laut, nicht lang und nicht hektisch. Dafür war sie geprägt von Gemeinschaft, Aufmerksamkeit und Besinnlichkeit. So beschloss der Ajtósi-Dürer-Pfadfinderstamm das Jahr: schlicht, in der Natur, gemeinsam.
